Fotó: Pexels
Az elmúlt egy hét alaposan elgondolkodtatott, hiszen két tévéműsorban is szerepeltünk. Lezárult egy korszak, de egyben egy új kezdődött el, melyben a lehetőséget és a továbblépést látjuk. Nem történnek nagy dolgok, néhányan megismernek minket az utcán, kedvesség és mosoly fogad amerre járunk. Megjelent két cikk, és különleges érzés egy internetes újságban saját gondolatainkat olvasni, melynek megjelenéséről nem is tudtunk.
Itt az alkalom, hogy végiggondoljuk honnan jöttünk, mert csak így tudhatjuk, hova tartunk. Eszembe jut gyerekkorom, a családom, ahol a szexről és testiségről soha sem lehetett beszélni. Ezt nem azért írom le, hogy bárki feje fölött pálcát törjek, vagy azt mondogassam, ezt így, vagy úgy kellett volna csinálni. Egyszerűen csak ki akarom magamból írni gondolataimat, és még az is lehet, ez alapján néhányan magukra ismernek.
Szeretetben nőttem fel, de amikor tizenéves koromban a hormonok elkezdtek dolgozni, a bűntudat folyamata indult el lelkemben, mert nem értettem magamat, nem tudtam mit kezdeni szexuális vágyaimmal. Első éjszakai magömlésemet követően ki akartam futni a világból, nem tudtam mit kezdjek a váladékkal, bűnösnek tartottam magamat.
Szándékomban sem állt az új énemet elfogadni, a régit, nyugodtat, játékosat, és kiszámíthatót kerestem, de helyette jött a lázadó, önmarcangoló, semmit nem elfogadó forradalmár. Nem is értem, hogyan történt, hogy nem tettem magamban kárt, talán a zene, az alkotás lendített át az akadályokon, így sikerült kitalálni az érthetetlenség labirintusából.
Persze észrevettem a felnőttek játékait, ahogy a férfiak és nők egymásra hatottak, az ugratásokat, viccelődéseket, és néhány röpke, lopott érintést. Hallottam a sugdolózásokat, ki, kivel, mit csinált. Nem tudtam pontosan miről van szó, de azt sejtettem, valakik nagyon bűnös és megvető dolgot tesznek.
Középiskolás voltam, amikor az első lányt megcsókoltam. Napokig a föld felett jártam, a boldogság érzése járta át a szívemet. Persze engem sem kerültek el a csalódások, és utólag már látom, az esetek többségében én hibáztam.
Húsz évesen szexeltem először - gondoltad volna? -, és ekkor tudtam végérvényesen levetkőzni a bűntudatom. Itt értettem meg, hogy a szex jó, mindennél jobb, ez mozgatja az egész világot. Igen! Nem a pénz, és nem is hatalom, hanem a szex! A felnőttek játéka ez, és vannak, akik ezt jól művelik, és vannak, akik kevésbé.
Fotó: Pexels
Az elején (nagyon) nem teljesítettem jól az ágyban, gyorstüzelő voltam, de a gyakorlat ebben is segítségemre lett. Önmagamra találtam, kiegyensúlyozott lettem, az élvezetek tengerében folyamatosan és rendszeresen fürödtem. Csodás érzés önmagunk elfogadása, ahogy megszűnnek az önértékelési problémák, amikor tudunk játszani, és azt görcsmentesen, élvezetből tesszük. Én innentől tartom magam felnőttnek.
Sok "barátnőm" volt, persze minden relatív, nem akartam megállapodni, és évekig nem a szerelmet kerestem, csak a szexet. Zenéltünk, koncerteztünk, sztárokká akartunk válni, buliztunk, talán egy kicsit linkek is voltunk. Persze ez volt az a bizonyos látszat, de huszonévesen is vágytam a társamra.
Monogám életet éltem, és tiszteletben tartottam mások csaját, nem kevertem be mások párkapcsolataiba. Most erre így emlékszem, de persze lehettek kivételek. A baráti és ismeretségi körömben sokan balhéztak, hiszen kiderültek "érdekes" esetek, hogy ki, kit csalt meg, és hányszor. Néhány alkalommal ezek az információk talán mindenkit megleptek, mert amikor a hűség példaképeiről is kiderült, hogy tilosban jártak, mindannyian elképedtünk.
Csalódtam ezekben a nőkben és férfiakban, ezért rettenetesen féltem. Mi lesz, ha az én szerelmem majd velem is ezt csinálja? Mit fognak szólni barátaim, ismerőseim? És a családom? Egyáltalán van olyan nő, akiben meg lehet bízni?
A nyolcvanas, kilencvenes években megállapítottam, a gyermekes párkapcsolatok már nem igazán a szexről szóltak. A férjek örültek ha néha megihattak egy-két sört, a feleségek fodrászhoz, varrónőhöz jártak, szomszédoltak, pletykáltak. Nekem úgy tűnt, elviselték, vagy inkább eltűrték egymást, az a bizonyos rózsaszínű köd már olyan régen felszállt, hogy talán nem is létezett soha.
Majd én leszek a kivétel! - gondoltam, mint mindenki más, aki a párkapcsolat kialakításán dolgozik. Majd én és a párom, a feleségem más lesz! Én szeretni fogom, soha nem nézek más nőre! Az a helyzet, elhittem magamnak, komolyan gondoltam, hinni akartam az igaz szerelemben, a sírig tartó hűséges kapcsolatban. Majd én más leszek, és megmutatom ennek a hazug világnak, hogyan kell ezt csinálni!
Fotó: Pexels
Valóban hűséges voltam, és a gyermekeim megszületése bennem a ragaszkodást tovább erősítette. De miért válnak el ennyien? Mitől romlanak el a kapcsolatok?
A családban és az ismeretségi körben úgy terjed a válás, mint középkorban a himlő. Mi történik ebben a világban? Itt mindenki megőrült?
Krisztusi korban jártam, amikor az első feleség megkörnyékezett. Pénzügyi cégnél dolgoztam akkor, és két teljes napot - tehát éjszakát is - a családtól távol, egy nívós szállodában töltöttünk. Emlékeim szerint ötvenen lehettünk ezen a képzésen. Késő este egy harminc körüli, kimondottan csinos feleség kopogott be hozzám, hogy igazán jól érezhetnénk egymást. Ismertem a férjét, ő is ismerte a feleségemet, de egyébként is nemet mondtam volna. Néhány kollégám, akik nem tudom honnan szereztek erről tudomást, hülyének és pancsernek neveztek.
A következő években több ilyen rendezvényen vettem részt, és láttam, amit láttam. Nagyon sokan sportot űztek ebből, szinte ölre mentek az ilyen események részvételi jogosultságáért. Felháborodva vettem tudomást ezekről, megbélyegeztem magamban az ilyen férfiakat és nőket.
De miért mondom el ezeket a gondolatokat és érzéseket? Nagyon egyszerűen szeretnék erre válaszolni. Azért, mert itt az ideje megértenünk egymást és magunkat.
A "lila köd" érzése egyszer mindenkinél felszáll, amikor a vágyaink erőre kapnak, és a többség ilyenkor nem tud megálljt parancsolni. Mi emberek így működünk, a vadászösztön mindenkiben ott lapul.
Persze, mondhatod, hogy te hűségben leéltél már a feleségeddel, vagy a férjeddel ennyi és ennyi évet, ne akarjam megmagyarázni, hogy ez nem lehetséges.
Én gratulálok ehhez, és őszintén szurkolok mindenkinek, hogy így élhessen, de vegyük már tudomásul, a többség nem így működik. Az ember, természetéből fakadóan szexuálisan több partnert is képes kívánni, bekapcsolnak bennünk a receptorok, a fajfenntartási ösztönök erőre kapnak.
Tiszta szívemből szeretem Vandát, de nem kell az esetlegesen kialakuló vágyaimat magamba fojtanom, és természetesen neki sem. Ezt a szabadságot megadjuk egymásnak, tesszük ezt őszintén, tisztelettel. Az elmúlt ezer év sem tudta az embert, mint fajt megváltoztatni, de ennek is köszönhető, hogy itt vagyunk a földön több, mint hét milliárdan.
Fotó: Pexels
Ma már úgy élhetek, ha megtetszik egy nő, nem érzek magamban bűntudatot, nem kell magamban tartanom gondolataimat. Őszintén beszélhetek Vandával, és soha, hangsúlyozom SOHA NEM KELL HAZUDNOM! Én azt gondolom a hazugság öli a lelket! Ez egy rákos kezdeményezés, ami előbb vagy utóbb, de megöli a kapcsolatot is.
Ez a kettősség - hazugság és igazság - mérlege dönti el a párkapcsolatok minőségét, hogy hogyan nézünk egymás szemébe tíz, húsz, vagy akár ötven év múlva. Nem hiszen, hogy mindenki megérti gondolataimat, és azt főleg nem, hogy mindenki egyetért velem. Itt most nem is az a lényeg, kinek van igaza, de ha azt elértem, hogy legalább egy pillanatra elgondolkodsz, már megérte tollat ragadnom.
Botond
FONTOS! Amennyiben már like-oltad a Facebook-os oldalunkat vagy most szeretnéd ezt tenni, légyszíves először nézd meg rövid videónkat!
Ugyanitt létrehoztunk egy titkos csoportot is, ahol ebben a témakörben mindenki kölcsönösen megoszthatja tapasztalatait, véleményét és természetesen kérdezhet, ismerkedhet is. Nem csak swingereknek javasolt csoport! Amennyiben szeretnél a csoport tagja lenni, like-old a Fb-os oldalunkat és privát üzenetben jelezd ezt az igényed.
