Fotó: Pixabay

Ezekben a napokban az elhunytakra emlékezünk és remélem nem bántok meg senkit azzal, ha azt mondom, ilyenkor egy kicsit magunkat is siratjuk. Feltörnek a régi emlékek, szerelmek, illatok, ízek és minden keveredve jelenik meg bennünk. Most egy közös utazásra hívlak, fogd a kezem és megmutatom gyerekkorom egyik legszebb emlékét.

A nyolcvanas évek elején járunk és tizenéves fiatal vidéki siheder srác vagyok. Még az iskolapadot koptatom, de évek óta sikeresen működik a zenekarom. Igen, nagyon korán kezdtem ezt a pályát és a banda sikereit az is mutatja, hogy önálló koncertjeinket tömegek látogatják. A helyi népszerűséget "élvezzük" és a dalok szerzésében is hatékonyan és aktívan részt veszek.

A rendezvényszervezők felfigyelnek ránk és ennek köszönhetően sztárzenekarok elő zenekara lehetünk. Így kerülünk egy téli hétvégén egy kisvárosi művelődési ház színpadára, az akkor néhány hónapja megalakult Pandora's Box nevű egylemezes csapat elé. Ebben az időszakban Varga Miklós szinte még ismeretlen énekes, de a P. Mobilból kivált Bencsik Sándor És Cserháti István látják benne a tehetséget, ezért őt nevezik ki a zenekar énekesévé.

Talán nem is fogjuk fel, milyen szerencsések vagyunk, de azért azt tudjuk, függetlenül attól, hogy nem ők Magyarország legnépszerűbb zenekara, a zenei tudásuk alapján az élmezőnyt képviselik. Izgatott vagyok, hiszen Bencsik Sándort tartom az egyik legnagyobb gitárosnak, de a koncert előtt még sejtésem sincs, hogy milyen hatalmas megtiszteltetésben lesz részem. 

Az öltözőben nézzük az "öregeket" - hiszen van aki már harminc éves is elmúlt -, én Bencsik Samuval szeretnék néhány szót váltani, de ő nagyon zárkózott és rólunk tudomást sem véve gitárját törölgeti. Soha nem láttam egy művész szemében sem ilyen szeretetet és figyelmet hangszerével szemben. Egy kicsit rosszul esik, hogy nem veszi észre rajongásomat, de ismerve különcségét és zárkózottságát, nincs bennem harag vagy rossz érzés.

Mi következünk és indulunk fel a színpadra. Arra gondolok, hogy a legjobb formámat fogom hozni, mert szeretném, ha Bencsik észrevenne. Ahogy fellépek a színpadra, gitárpántom kiakad a helyéről és megtörténik, amitől az összes gitáros retteg. Gitárom a földre esik, nem törik össze, de három húr  (E, H, G) elszakad. Te atya ég! Most mi lesz? Elkeseredetten nézünk össze. Tudjuk, három húr kicserélése sok idővel jár és ezt nem lehet konferálással áthidalni. Ez a néhány másodperc örökkévalóságnak tűnik, amikor Bencsik kedvesen oda lép hozzám.

   — Ne aggódj! Itt az én gitárom! — mondja mosolyogva és felém nyújtja Gibsonját.

   — Tényleg? — kérdezem hitetlenkedve és egyben meghatódva, de átveszem a hangszert. 

A következő fél órában a világ legnagyobb színpadán érzem magam és az sem zavar, hogy a közönség most csak néhány száz ember. Bencsik Sándor Samuka gitárjával játszhatom és ezekben a percekben nagynak, boldognak és felnőttnek érzem magamat. 

Ez az első és egyben utolsó találkozásunk. Több, mint harminc év távlatában is meghatódva és könnyes szemmel gondolok vissza erre az estére. Nagyon sajnálom, hogy ez a géniusz néhány évvel később, 1987. szeptember 23-án, a földi színpadokat maga mögött hagyva, az örök álmot választja.

Nyugodj Békében! 

FONTOS! Amennyiben már like-oltad a Facebook-os oldalunkat vagy most szeretnéd ezt tenni, légyszíves először nézd meg rövid videónkat! Kattints ide!

A Facebook-os oldalunkat itt találod: kattints ide! 

Ugyanitt létrehoztunk egy titkos csoportot is, ahol ebben a témakörben mindenki kölcsönösen megoszthatja tapasztalatait, véleményét és természetesen kérdezhet, ismerkedhet is. Nem csak swingereknek javasolt csoport! Amennyiben szeretnél a csoport tagja lenni, like-old a Fb-os oldalunkat és privát üzenetben jelezd ezt az igényed!

Botond