Fotó: Filep László

Szombaton  hajnalban fagy és köszönhető Vanda óvatos és meggondolt vezetési stílusának, egy kanyart ugyan sikerül kiegyenesíteni, de személyi és tárgyi sérülések nélkül megússzuk. (Persze lehet, hogy egy útszéli bokornak és táblának erről egy kicsit más a véleménye!) 

   — Csak délután fogok repülni — fűzi Tom az esethez  — és örülök, hogy ebben nem történik változás!

Néhány órát alszunk és ebéd után kivisszük a repülőtérre. Ez a több, mint tíz nap is hamar elrepült. Ez van! Nem szomorkodunk, inkább mosolygunk és hálásak vagyunk az életnek, hogy ennyire kegyes hozzánk. Ismerünk olyan embereket is, akik mindig elégedetlenkednek és az egész életük a panaszkodásról szól. Még az sem tűnik fel nekik, hogy sokan elkerülik őket és csak a hasonlóan gondolkodó és viselkedő síró-rívó személyek látják őket szívesen. (Vagy még ők sem!) Én nem azt mondom, hogy az élet mindig egyszerű és önmagában a pozitív hozzáállással meg lehet oldani mindent, de azt biztosan tudom, hogy a negatív gondolatokkal és hozzáállással az életünk nagyobb eséllyel fog rossz irányba haladni.

Rékával és Zsolttal csütörtökön telefonon pontosítunk és ráerősítünk a közös szombati klubozásra. Úgy tűnik, hogy sikerül velük újra találkoznunk és különleges várakozás alakul ki bennünk. Az esetek többségében sajnos nincs folytatás. Ezt az elején Vandával nehezen tudtuk elfogadni, (mivel szerintünk ez nem intelligens és nem emberi), hogy ha valakiket közel engedünk magunkhoz, az ne csak egy kalandról szóljon és nagyon örvendetes dolognak tartjuk, ha az emberi kapcsolatok kölcsönös kialakítására is adunk némi lehetőséget. De általában nem ez van és ha klubozásra adod a fejed, akkor jó, ha ezt is tudod.

Persze mindig vannak kivételek és abban reménykedünk, hogy Rékáék azok, akik ezt a bizonyos szabályt erősítik. Mindenesetre, az már egy pozitív megkülönböztetés, hogy a kapcsolat nem hal meg már az első éjszaka után és van folytatás. Látod? Most is optimistán nézünk a jövőbe és megadjuk magunknak az esélyt, hogy újra jól érezhessük magunkat. Kockázat nélkül nincs siker!

A hét nekünk is úgy telik el, mint másoknak, éljük a mindennapjainkat. Viszont péntek délutántól már egy új időszámítás kezdődik. Először talán a hangulatunkban érezhető változás. Vanda arcán megjelenik a "mit veszek fel?" homlokráncoló arckifejezés és talán ilyenkor gyakrabban áll a szobamérlegre is.Nem igazán értem, hogy ilyen esetekben mi értelme a rapid fogyókúrának? (harminc- negyven deka miatt!) Ráadásul teszi ezt úgy, hogy véleményem szerint semmi baj az alakjával és az eddigi klubos tapasztalatainkra hivatkozva, ennek az ellenkezőjét még soha senki sem jelezte. Na de! Az hogy milyen ruhában megyünk klubba azért is rendkívül fontos kérdés, mert odaérkezésünket követően azonnal átöltözünk és vajon ki fog arra emlékezni, hogy mi volt rajtunk? Azért igyekszem aggódó arckifejezéssel megérteni a problémát és biztosítom együttérzésemről. 

Fotó: Filep László

Végre szombat van és most már komolyra fordítom a szót. Hogy mit várunk ettől a találkozástól és éjszakától? Nehéz erre egyértelműen válaszolni. Az biztos, hogy ilyen és olyan meg amolyan párcserés és egyéb szexel kapcsolatos kizárólagos elvárásaink nincsenek. Maradjunk abban, hogy szeretnénk magunkat sokat mosolyogva jól érezni. Réka és Zsolt egy helyes pár, akik szeretnek élni, akik aktívan élik az életüket és elmondásuk alapján imádnak táncolni és mulatni. Kíváncsian várjuk, hogy mi fog történni és a kölcsönös szimpátia, ami már Maciéknál érezhetően kialakult, vajon képes lesz továbbfejlődni?

Azt hiszem, két alkalommal voltunk eddig a DL-ben, ezért már nem ismeretlenül parkolunk a Gitár utcában. Elég széles utca, két oldalt sok évtizedet megélt magas fákkal. A parkolás eddig egyszer sem jelentett problémát, ahogy most sem. Nyitás előtt érkezünk. Rékáékkal este kilenc körül találkozunk a klubban, ezért ezt a tíz percet kibírjuk az autóban. Az előző hétvégén fagyott és most ahhoz képest jó idő van. 

Csengetünk és felmegyünk a lépcsőn. Kifizetem a hozzájárulást és átvesszük az öltözőszekrény kulcsát Szilvitől. (Csak reménykedem, hogy a névre jól emlékszem!) Nincs túlságosan nagy hely, de elférünk, mivel csak egy pár öltözik éppen. Beszélgetésbe kezdünk:

   — Ti voltatok már ebben a klubban? — kérdezi a pasi tőlünk és láthatóan nagyon izgatott.

   — Igen, voltunk már itt két alkalommal. — válaszolom barátságosan. — Ti most vagytok először? — kérdezek vissza.

   — Ennyire látszik? —  teszi fel a kérdést mosolyogva, amire mindannyian tudjuk a választ.

Természetesen bemutatkozunk egymásnak és biztosítjuk őket arról, hogy jó helyen járnak, ez egy jó klub és ebben a klubban is érvényes az alapszabály: "A nem, az nem!"  Az a különleges ebben a találkozásban, hogy ők nem élnek együtt, de még nem is egy párt alkotnak, egyszerűen (ahogy fogalmazzák) csak haverok. A férfi elég magas és egy kicsit mackós alkat, közvetlen ember, akinek minden gondolata az arcára van írva. (Ha valaha próbálkozott pókerezni, a blöff biztosan nem ment neki.)  A lány szintén harmincas lehet, egy kicsit visszahúzódó típusnak látom, de ezekre az első benyomásokra a klubokban nem szabad adni. Láttunk mi már sok csodát! Egyébként helyes lány, barna szemekkel mosolyog vissza, de nem indít be nálam semmit.

A bárpultnál Attilát üdvözöljük. Nyáron voltunk itt utoljára és emlékszünk egymásra, hiszen akkor is beszélgettünk. Normál testalkatú pasi, akinek a szemei mindig mosolyognak, figyel és analizál és még véletlenül sem kerüli el a figyelmét semmi. Sokat tudhat az éjszakai világról!

Vandával iszunk valamilyen üdítőt, én kávét is kérek és türelmesen várjuk Rékáékat. Végül is nem késnek, hiszen nem volt az időpont percre pontosan lebeszélve. Ráadásul azért vegyük figyelembe, hogy kétszáz kilométer az kétszáz kilométer és Budapest sem kiszámítható közlekedés szempontjából.

De szerencsére fél tíz körül megérkeznek. A bárpultnál ülünk, amikor látjuk őket gyors tempóban az öltöző felé haladni. Mosolyogva üdvözöljük egymást és biztosan tudom, hogy itt semmi sem színlelt, itt minden az, aminek látszik. Ők az elsők, akikkel klubban újra találkozunk. Azért - pestiesen szólva - nem semmi! Két éve vagyunk swingerek és ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez megtörténhessen. De legalább már elmondhatjuk magunkról, hogy ezt is megélhettük.

Fotó: @ Peter Pham

A konyhába megyünk vacsorázni, mert mindannyian éhesek vagyunk. Zsoltot kimondottan fáradtnak látom, de Réka maga az üdeség és báj. Mindenki szed a tányérjába számára szimpatikus ételt és vacsorázni kezdünk.

   — Milyen volt a bál szombaton? — kérdezem őket.

   — Jaj! A bál nagyon siralmas hangulatú volt.— meséli Zsolt. — Képzeljétek el, már fél tizenegykor otthon voltunk az ágyunkban és szexeltünk. Azt mondtuk, hogy hazamegyünk inget cserélni, de már akkor tudtuk, hogy nem megyünk vissza. Tudjátok, ki kellett találni valamilyen hihető dumát. Szóval a szombat éjszakánk nagyon jól sikerült, csak otthon, az ágyunkban.

Az egész monológot feltámasztott fejjel mondja, közben a villával turkál a tányérjában és csak sejtem, hogy ez a kaja nincs ínyére. A testtartása alapján félő, hogy még néhány centit lejjebb csúszik a széken, akár az asztal alá is eshet. Na de! Azért nem akadok fent ezen, mert nem nekem kell vele élnem. Az ilyen viselkedésre szokták mondani a szülők palántájuknak, hogy: "Ülj rendesen kisfiam!"

Ne érezz a szavaimban rosszindulatot, mert ahogy felidézem a történteket, magamban most is mosolygok. Nincs kettejük között mindig egyetértés és néha kisebb vitákba is belemennek, de ezek nem hangos kiabálások, inkább zsörtölődések. Hát, van bennük élet és letagadhatatlanul látszik, hogy ők bizony együtt élnek és igyekszenek egymás "vadhajtásait" lecsipegetni. Az egészben az az érdekes, hogy jól áll nekik és akarva vagy akaratlanul, de mosolyt csalnak az arcunkra.

A vacsi végén somlóit eszünk, de Zsolt ezt is félretolja.

   — Mi van veled? Fáradt vagy? — kérdezem.

   — Egész nap fát fűrészeltem, kicsit fáradt vagyok. — válaszolja.

Így már értem, miért láttam már az első percben az arcán a fáradságot. Viszont úgy tűnik, hogy sikerül összeszednie magát és talán a kávé is segít ebben. 

Szombathoz képest nincs nagy tömeg, de azért azt sem mondanám, hogy kevesen vagyunk. Zsoltéknak ez az egyik kedvenc helyük és nagyon mondogatták az elmúlt héten pénteken, hogy majd itt mekkora táncolás és bulizás lesz. Ahogy végignézek a társaságon vajmi kevés esélyt látok erre, de még csak este tíz óra körül van. Egy pár perc erejéig beülünk a társalgóba, mert Rékáék nem nagy dohányosok, de azért így vacsi után jól esik nekik elszívni egy cigarettát. Ezekre a "szertartásokra" még én is emlékszem, de már évek óta nem dohányzom és erre nagyon büszke vagyok.

Van egy kis jövés-menés körülöttünk, de az itt lévők zöme, mintha savanyú citromot szopogatott volna az elmúlt percekben. Valahogy nem is várok semmit ettől a társaságtól és úgy döntünk, hogy lemegyünk az alsó szintre beülni a jakuzziba. Ez egy jó ötletnek tűnik, főleg abból a szempontból is, mert a medence csillogó és kristálytiszta vizében egy lélek sincs. Úgy viselkedünk, mint az óvodások, őszinte az örömünk és nem is akarjuk ezt leplezni.

Vandával élvezzük és érezzük egymás ruhátlan testét és ilyenkor elkerülhetetlen, hogy férfiasságom (magamutogató módon) ne jelezze ennek erotikus és izgató jelét. Egy ötvenes mosolygós pár kér bebocsájtási engedélyt, amit természetesen megadunk. Egyikőjük sem fog szépségversenyt nyerni, de mégis jó érzés rájuk nézni. Azt gondolom, hogy sok évtizede élhetnek együtt és talán sok csalódáson és lemondáson is túl vannak már, de az egymás szeretete és tisztelete bizony látható minden mozdulatukban. Ami talán egy kicsit disszonáns, ahogy a hölgy mellei viselkednek a kellemesen meleg vízben. Nem az történik, amire Te gondolsz! Úgy úsznak a vízen, mint két gumilabda. Hát nem a legszebb orvosi munka, ezt könnyű megállapítani. 

De tudom, nem kell nekem mindent észrevennem és hogy az előbbi epéskedésemet korrigáljam, csak azt tudom mondani, hogy becsülöm őket és tisztelettel gondolok rájuk. Váltunk is néhány mondatot, hogy: "Kellemesen meleg a víz." és "Nyáron, amikor utoljára itt voltunk, annyira meleg volt, hogy nem tudtunk a vízben maradni.", de nem lépünk tovább. Talán azért alakul ez így, mert a Zsolt és az én figyelmemet a lányok elterelik és mindezt úgy teszik, hogy én már csak arra figyelek fel, hogy Rékát ölelgetem és Vanda már Zsolt karjaiban talál vigaszt. Még az a jó, hogy én, én maradok!

Ezt a pillanatnyi zavart két fiatalember megjelenése sem oldja, akik kérdezés és köszönés nélkül (vagy helyett) elfoglalják helyüket a vízben. Így lettünk mi nyolcan. Viszont ezekkel a nagyon fontos tényezőkkel nem sokat foglalkozunk. A fejünk felett található kiírás jobban aggaszt! Így szól: "Ne szexelj a vízben!" Mondjuk az kifejezetten megnyugtató, hogy remélhetőleg másoknak is megy a szövegértés csak azon gondolkodom, hogy a mellettünk franciául beszélő és hölgyeinket szemeikkel igéző két fiatalember is tudja ezt?

Réka nem hagyja, hogy ezeket a gondolatokat tovább elemezzem, mert hozzám bújik és asszonyos bájaival "eltekeri a fejem". Nagyon jól csókol, igazi szenvedély ez a nő és az sem érdekel, hogy a franciák azt hiszik, hogy Ő az én párom. Miért is ne lehetne ma éjjel Réka az én párom? Fut végig az agyamon a kérdés. Na ezt majd megbeszéljük fent négyesben. Réka a farkamat masszírozza. Lehet, hogy Ő sem olvasta a kiírást? Azért én is a lábai közé nyúlok, mire csillogó szemekkel mosolyog rám vissza. Hát barátom! Nagyon jól érzem magam ebben a helyzetben!

Fotó: Filep László

Úgy döntünk, hogy elég volt az áztatásból és felmegyünk a bárpulthoz szomjunkat oltani. Nem lettünk kevesebben és talán a hangulat is javult valamit. 

   — Felmegyünk? — kérdezi Zsolt mindannyiunktól.

Természetesen megyünk, hiszen jól alakul az este és reméljük, hogy a zárható szoba szabad lesz. Egy barna hajú srác ül bent a szobában törökülésben. Azon gondolkodom, hogy vajon tudja hol van? Megkérjük, hogy legyen kedves átadni négyünknek a helyet,de ő mozdulatlanul ül és nem mozdul. Kedvességet és értelmet látok a szemeiben, ami nem egyeztethető ezzel a viselkedéssel. Azért sikerül kedvesen kitessékelni és végre magunk lehetünk. 

   — Van kedved asszonyt cserélni egy éjszakára? — kérdezem Zsoltot. — Már cseréltünk, csak nem beszéltük meg. — válaszolja mosolyogva. 

Igaza van. Nem beszéltük meg, de mindenkinek tetszik a kialakult helyzet. Kimondhatatlan vágyat érzek, nagyon szeretném Rékát újra érezni és szexelni akarok vele. Kérdés nélkül az új párjainkat vetkőztetjük, öleljük és élvezzük ezeket a perceket. Tudom, hogy van időnk és nem is siettetek semmit. Ez teljesen más, mint otthon. Nem azt mondtam, hogy jobb! Szabadok vagyunk és úgy élhetjük meg a vágyainkat, hogy nem okozunk egymásnak fájdalmat és senkinek sem lesz lelkiismeret-furdalása.Tudom, sokan ezt máshogy gondolják és inkább szeretőjük van, minthogy a párjukkal közösen swinger klubba menjenek. Persze olyanok is vannak, akik a fizetős szolgáltatásokat részesítik előnybe, de mi nem törünk pálcát senki feje felett. Azok is csak választható utak, de nem a mi utunk.

De, most vissza Rékához. Minden porcikáját érinteni és ízlelni akarom. Nagyon felpörgök és felszabadultnak érzem magam. Hiába járunk klubokba két éve, azért nem minden esetben élhet meg az ember egy ilyen élményt. Szenvedélyes nő, tele tűzzel és vággyal. Csak egy pillanatra átlesek Vandáékhoz és úgy látom, hogy ők is jól érzik magukat. Biztonságban érzem magunkat velük és azt gondolom, hogy nyugodtan lehetek önmagam, mert nem érhet semmilyen meglepetés. Réka lovagol engem és izzadt teste talán még szebb, mint amilyennek eddig láttam. Minden mozdulatunkat átjár a kéj és nagyon vágyom Réka orgazmusára. Úgy gondolom, hogy nem járunk messze és igyekszem nagyon koncentrálni, sikerülnie kell. A farkam pattanásig keményedik és tudom, már én sem bírom sokáig. Meglep ez a hirtelen érkező öröm. Réka remegő és izmos teste jelzi kéjes sóhajokkal, hogy most elégül ki a vágya és ebben a pillanatban úgy tűnik, hogy soha nem lesz vége. 

Mind a négyen kielégülve és leizzadva fekszünk egymás mellett. Én szinte ragadok az izzadságtól és még mindig levegő után kapkodunk. Pár perc pihenés után összeszedjük magunkat és tusolni megyünk. A bárpultnál italokat iszunk, mert nagy mennyiségű folyadékpótlásra van szükségünk. Benézek a konyhába, de kaja már nincs. Na mindegy! Zsoltékkal beülünk a társalgóba és figyeljük a jelenlévőket. Úgy hetvenen nyolcvanan lehetünk és látok elég sok új arcot, akik jóval utánunk érkezhettek. Van néhány szimpatikus ember, de látok egy-két rossz arcút is. Persze az is lehet, hogy csak nekem nem szimpatikusak.

Rékáék cigarettára gyújtanak. Igyekszünk ehhez jó képet vágni, pedig már így is vágni lehetne a füstöt. Na látod! Ez egy negatív tulajdonsága a swinger kluboknak, de ez van. DJ igyekszik jó zenéket kersgélni és a füles folyamatosan a fején van, de nekem ezek a (tuc-tuc) "zenék" nem jönnek be. Persze tudom, ízlések és pofonok! Hirtelen az említett zene elhallgat és kinyitja valaki a DJ mögötti ablakot. Ezek szerint másnak is csípi a szemét a füst. Azon tűnődöm, hogy nem lenne elegánsabb egy füstelszívót beszerelni? Ez így elég hangulatromboló és megtörik az az eddig amúgy sem hatalmas lendület. Zsolt vagy tíz perce elment fel (ahogy ő nevezte) körülnézni és Réka arcán látok némi aggodalmat.

 Fotó: Filep László

— Rendszeresen ezt csinálja velem és pontosan tudja, hogy ezt úgy utálom. Felpattan és itt hagy! — mondja bánatos szemekkel. 

Nem akarunk erre reagálni semmit, hiszen mit is mondhatnánk? Azt már megfigyeltem, hogy vannak ilyen típusú pasik, akik hiába érkeznek párban, fél éjszakát külön kujtorognak.

   — Várjatok meg! Megkeresem és jövünk mindjárt vissza! 

Ezekkel a szavakkal megy Zsolt után a felső szintre. A zene újra indul és úgy negyed óra után mi is felnézünk a felső szintre. Az egyik nyitott szobában a félhomályban Réka szeretkezik egy pasival, amihez Zsolt asszisztál. Így már értjük, miért nem jöttek egyből vissza. Semmi baj, gondolom, hiszen ez is a swinger része.

A zárható szobából az öltözőben megismert "páros" férfi tagja jön ki.

   — Hát te? Hol hagytad a "haverodat"? — kérdezem és természetesen a kérdésben a lányra gondolok.

   — Összejöttünk egy párral és mivel soha nem voltak még lánnyal hármasban, ezért magukra hagytam őket. — válaszolja.

Ez egy korrekt hozzáállás, állapítjuk meg Vandával. Lemegyünk az alsó szintre és most egy olyan dolgot fogok Neked elmesélni, amit mindenki a háta közepére kíván. A poszt elején írtam, hogy somlóit ettem vacsora után, ami tényleg finom volt. Azt tudnod kell, hogy nem vagyok édesszájú típus, előbb eszem meg egy pogit, mint egy krémest. Nem tudom, hogy mi okozza (a kaja biztosan nem), de nem jó a gyomrom és ez egy elég kellemetlen felismerés. Arcomon a mosoly nem őszinte és nem is tudom, hogy álljak vagy üljek, de az mindenféleképpen fontos szempont, hogy egy olyan WC közelében tartózkodjunk, amely várakozási idő beiktatása nélkül rendeltetésszerűen és azonnal igénybe vehető. Nincs időm ezen morfondírozni, mert már az említett helységben ülök és teszem a dolgom. Ugye nem haragszol meg, ha az itteni tevékenységet és egyéb részleteket nem osztom meg Veled? 

Fotó: @ Maurits Knook

Vanda a bárpultnál vár engem és most már őszinte mosollyal indulok felé. Egy pasi nyomja a dumát neki, aki láthatóan már nem szomjas. Igyekszem elkapni az utolsó mondatait és hallom is, hogy magyarul beszél, de egyszerűen nem értem, mit mond. Aztán rájövök, hogy ez egy szláv pasi, akinek ittas állapota tovább rontja tört magyarságát. Sajnos, soha nem fogjuk megtudni, mit mondott Vandának.

Ez egy ilyen buli! Ennek örömére Attilától kérek egy whiskyt annak reményében, hogy az említett helységet nem kell újra meglátogatnom. Jég dupla whiskyvel! Ez a sláger jut eszembe, ahogy az italt kortyolgatom. Na látod? Ez zene!

A DJ mintha kitalálta volna a gondolataimat (de az is lehet, hogy csak ezt kérték) nyolcvanas és kilencvenes évek nagy slágereit szólaltatja meg. Na ez így már döfi! Rékáék is előkerülnek és láthatóan elégedettek önmagukkal és minden rendben van. Táncba kezdünk és újra asszonycsere történik. Nagyon jól érezzük magunkat. Ki gondolta volna órákkal ez előtt, hogy ilyen hangulat alakulhat ki? 

A gyomrom rendben van (köszönöm Attila, jó ötlet volt!) és azt kívánom, hogy ennek az éjszakának soha ne legyen vége. Nem tudjuk, hogy hány óra van, de abban biztosak vagyunk, hogy egy közös huncutkodásra van még időnk. Nem is várunk sokat, felmegyünk a felső szintre, letusolunk, de sajnos a zárható szoba most foglalt. Viszont az az ablakos és keskenyedő nyitott "szoba" szabad, így el is foglaljuk. Néhány szóló (vagy nem szóló) pasi figyelemmel követi tevékenységünket, de mi nem foglalkozunk velük. Most ne gondold, hogy nekünk gondunk lenne a szóló pasikkal. Erről szó sincs! Egyszerűen most Rékáék társaságát akarjuk élvezni és lehet, hogy legközelebb (kölcsönös szimpátia alapján) a most kukkolók között találjuk meg a megfelelő partnert.

Zsolttal cserélgetjük a lányokat és láthatóan nem tudunk velük betelni. Sokat szexelünk, nagyon sokat és a végére, mi pasik, teljesen kivégződünk. Kielégülve, de nagyon fáradtan tusolunk le újra. A lépcsőn lefelé haladva érzem, hogy néha beremeg valamelyik lábam. Hát ez most egy ilyen sportos éjszaka és ez legyen a legnagyobb problémánk az életünkbe.

A hangulat kimondottan oldott és jó. Egy spanyol srác Vandát táncolni hívja. Igazi latin temperamentum, széles mosollyal megmutatja mind a harminckét fogát és micsoda tisztelettel közeledik Vandához? Láthatóan ért a nőkhöz. Én még mindig fújtatok egy kicsit. Egy fiatal lány a színpadon ledobja magáról a cicifixet és így táncol tovább nála vékonyabb barátnőjével. Egy harmadik lány a rúdon próbál egy speciális pózba kerülni, de önmagát megismételve fejjel lefelé érkezik a padló irányába. Megfejthetetlen ez a mozgáskultúra és elképzelni sem tudom, hogy mi a szándéka. Annak viszont agyon örülök, hogy többek aggódása ellenére sem történik baleset és nem töri ki a nyakát.

Fotó: Filep László

Vanda újra mellettem ül és a spanyolról beszél. A neve Giuseppe, Barcelónából és az USA-ban nyelvtanár. Látom, hogy tetszik neki és talán legközelebb (ha lesz ilyen) felmegyünk vele. Mondjuk ennek a valószínűsége nem nagy, de ki tudja? 

Ilyen "eseménymentesen" történnek ezek a hajnali percek de tudjuk, hogy sajnos készülődnünk kell. Nem miattunk aggódunk, hiszen mi fél órán belül otthon vagyunk. Zsoltéknak még autózniuk kell durván kétszáz kilométert. 

Már az öltözőben vagyunk és szedjük a "sátorfánkat". Igazán eseménydús s felejthetetlen éjszakán vagyunk túl és pontosan tudjuk, hogy ugyan történhet az életben bármi, ezt az érzést és derűt nem veheti el már tőlünk senki.

A recepciós pultnál leadjuk a szekrénykulcsainkat és lesétálunk a lépcsőn. Nem szeretek búcsúzkodni és csak reménykedek abban, hogy láthatjuk még őket és lesz még lehetőségünk élvezni a társaságukat. Magamhoz ölelem Rékát és mintha perifériás látómezőmben úgy látom, hogy Vanda és Zsolt csókolózik? Hát jól látom.

   — Réka! Figyeled? Vandáék csókolóznak! Akkor mi is csókolózzunk!

Félelmetes helyzetfelismerő képességemnek köszönhetően mi is csókolózni kezdünk. Jól esik ez mind a négyünknek, elköszönünk egymástól és felszabadultan ülünk az autóinkba.

Ennek a posztnak itt van vége, de a történetünk más helyszínen folytatódik. Amennyiben kíváncsi vagy, hogy Rékáékkal hol találkozunk és kikkel sikerül megismerkednünk, akkor nézz be néhány nap múlva újra a blogunkba.

Fotó: Filep László

FONTOS! Amennyiben már like-oltad a Facebook-os oldalunkat vagy most szeretnéd ezt tenni, légyszíves először nézd meg rövid videónkat! Kattints ide!

A Facebook-os oldalunkat itt találod: kattints ide! 

Ugyanitt létrehoztunk egy titkos csoportot is, ahol ebben a témakörben mindenki kölcsönösen megoszthatja tapasztalatait, véleményét és természetesen kérdezhet, ismerkedhet is. Nem csak swingereknek javasolt csoport! Amennyiben szeretnél a csoport tagja lenni, like-old a Fb-os oldalunkat és privát üzenetben jelezd ezt az igényed!

Botond