Valamivel több, mint két hónapnyi külföldi munka után házamba érve, a hideg mellett pókhálók, légytetem hegyek és por fogadott. Miután felépültem tüdőgyulámból a rendszeresen hozzám járó takarítóimat hívtam, hogy a három tengerészzsák szennyes mellett a házat is tegyék tisztává.

Érkezésük jólesett, mindig szerettem eldumcsizni velük, ráadásul rengeteg ingóságtól segítettek jó áron megszabadulnom. Most is ajánlat hegyekkel jöttek. Az egyik ajánlatuk az étkező asztalról szólt.
Az étkező asztalról, mely a ház első bútordarabja, az első itt töltött karácsonyi tárgy. Rengeteg finomság elfogyasztásának színhelye. Az asztal 12 személyessé nyitható tömör tölgyfából készült valahol Erdélyben, de mi ezt anno egy kis boltocskában vettük, ahol  kézzel készült fabútorokat árultak.

Hát igen! Rengeteg finomság került rá, sok pikáns dolog is, mely közül megosztok egy kedveset veletek.

2005 nyarán itáliai barátaim felhívtak, hogy mint átutazók lehetnének-e terhemre néhány nap erejéig. A válaszom természetesen igen volt, bár én a mai napig mindenkit szívesen látok vendégül. (Imádom a nyüzsgést, azt, hogy főzhetek emberekre, hogy bulizhatunk, jól érezzük egymást stb.)
Érkezésük egy nagyon forró nyári nap estéjére esett, így a vacsora után jólesett az éjszakai dunai fürdőzés, és az egész napos motorozást követő pihentető alvás.

Reggel párom elbúcsúzott mindenkitől, hisz Ő, mint kereskedelmi igazgatóhelyettes valahova Kazah földre repült némi gyógyszertárgyalás lefolytatására. Mi viszont a bőséges reggeli után motorra pattantunk, és budapesti városnézést iktattunk a napba. A városnézés kicsit túlzás, hisz olaszokról lévén szó „10” percenként éhesek voltak. Vagyis egy látnivaló, egy kis kaja.

A házhoz visszaérve még a lenyugvó nap sugarait kihasználva ismét dunai fürdőzés vette kezdetét. Én ez idő alatt beizzítottam a grillt, és a már előre bepácolt csirkeszárnyat, tarját, valamint a német szomszédomtól kapott bajor kolbászt kezdtem sütni, olyan sziszifuszi módon, hisz olyan nem volt, hogy a megsült étel azonnal el ne fogyjon. S hogy a hangulat teljes legyen, komoly itáliai zenei gyűjteményem dübörgött. Persze, nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy étel mellé bor is és pálinka, valamint limoncello is dukált.

Fotó: Filep László

Már nem is tudom, hogy a tölgyfaasztal mikor lett kihozva az étkezőből, s kik is voltak azok, akik a közel mázsás asztalt kicipelték, a lényeg, hogy kikerült a beülő alá. Bár az is igaz, hogy itt volt egy sörpad melyen eddig is ettünk, így az asztal sokáig funkció nélkül üresen állt. Az egyik vendégem egy nagyváros csendőrparancsnokának élettársa jött oda hozzám és se szó, se beszéd, hatalmas nyelves csókkal illetett, melyet párja is látott, s kedves mosolya jelezte, hogy ez őt nem zavarta.

A besötétedés a hangulatot nem nagyon zavarta, mindenki jó kedvel táncolt, énekelt, s volt aki, ki - ki rohant a Dunába csobbanni. Valamikor úgy éjféltájt már senkin nem volt ruha és épp valami tapadós simulós zenék futottak szinte sorra, mintha csak ezt kérte volna a társaság. Párom híján hol egyik, hol másik barátom párjával táncoltam, s közben sütöttem a húsokat.
A rengeteg élmény és esemény mellett, már nem emlékszem, ki is volt a kezdeményezője – talán a mérnők úr és párja – aki elsőnek ültette párját a hatalmas és strapabíró asztalra, s térdelt elé, mint aki imádkozni kíván a legszebb látvány irányába, a punci felé.

De nem ima volt a cél, hanem nyelvével való édesgetése e csodás kis puncinak. Az esetre csak az első kéjes sikolyka hívta fel a táncolók s az én figyelmemet is. (Ja, ezalatt még mindig grilleztem.) Hogy milyenek is a barátaim? Először is körbeállták, és biztatgatták, majd egyik a másik után helyezte mellé párját, s mint valami versenyként kezdték ők is nyalogatni párjuk punciját. Én mindezt félszemmel követtem, hisz szinte állandóan éhes nép az olasz, így folyamatosan sütöttem a húsokat.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki kötényt akaszt a nyakamba, s eközben lehúzza a rólam a Duna víztől nedves fürdőnadrágom, majd hátam mögött állva péniszem simogatni kezdi. Jellegzetes illatából rögvest tudtam, hogy Ő a csendőr barátom párja. De hol a csendőr? Néztem körbe, s vettem észre, hogy az egyik barátunk párjának punciját nyalta, míg a férj borából kortyolgatva figyelte őket.
A csendőr barátom párja farkamnál fogva engem is az asztalhoz húzott, s a kezemben lévő grillcsipeszt a borát kortyolgató barátom kezébe nyomta, kötényemet a nyakába akasztotta, és máris az asztalon ült széttárt lábbal kérve, hogy kényeztessem őt. S mintha mondta volna:  „Leccare fuori”. A lényegen nem változtatott akár mondta, akár nem, elkezdtem kényeztetni nyelvemmel puncikáját, melyről érezhető volt, hogy nem is oly rég lett frissen borotválva, s kellemes illatú és ízű ápolószerrel kezelve. Gyönyörű homlokos puncija eleve duzzadt a kéjtől, melyet nyelvjátékommal könnyű volt nedvedzésre késztetnem, mikor is mellettem lévő barátom meglökött s azt mondta: "Menj tovább!" Ekkor kezdődött a játék. Pár perc nyalakodás és tovább térdelés, guggolás. Nem is tudom hány kört tettünk a hölgyek nyelvvel történő kényeztetéseként, de egyre nedvesebb és nedvesebb puncit volt szerencsénk kényeztetni, sőt a Guzzi szerviz tulajdonosának a párja már kisebb tócsában ülő puncival rendelkezett.

De ez így nem volt még befejezve. Valaki a csapatból jó kis pörgős zenét tett be. Erre váltás történt. Mivel mindannyiunk farka állt így az asztal szélén ülő hölgyeket kezdtük dugni, majd néhány húzásonként eggyel arrébb léptünk, s jött a következő, és a következő.

Közben szólt a zene, és az egész, mint egy körtánc nézett ki. Körtánc az asztal körül, a hölgyek körül. Már nem is tudom, hogy e kéjtáncban a nyögések, sikolyok, vagy a zene volt hangosabb. Az tény, hogy egyre több és több kéjnedv került mind az asztalra, mind az asztal köré. Az is tény, hogy az asztal, mint e tánc kelléke, betöltötte funkcióját, s bizonyította, hogy az erdélyi asztalosok tömör fából strapabíró asztalt tudnak készíteni.
A nap első sugarainál fejeztük be a bulit, s mentünk szobára. Igen szobára, hisz ez az orgia itt nem ért véget, a levezetésre a hálószobában s a nappaliban került sor.

A 16 itáliai motoros barátom s párjaik másnap folytatták útjukat Erdélybe. Párom két nap múltán érkezett, s arcán vidám mosollyal hallgatta beszámolom az olaszokról, a buliról, és az asztal erejéről.

Most várom mikor is jön, az ki megveszi e strapabíró étkezőasztalt, mire már nincs szükségem, hisz egymagam a konyhapultnál is jól tudok lakni. Megjegyzem, a pult gránit és gőzölt bükk."

Mosolyogva olvastuk újra ezt a remek írást és nagyon reméljük, másoknak is sikerült örömöt szerezni ezzel a megosztással. 

Vanda és Botond 

FONTOS! Amennyiben már like-oltad a Facebook-os oldalunkat vagy most szeretnéd ezt tenni, légyszíves először nézd meg rövid videónkat! 

A Facebook-os oldalunkat itt találod: kattints ide! 

Ugyanitt létrehoztunk egy titkos csoportot is, ahol ebben a témakörben mindenki kölcsönösen megoszthatja tapasztalatait, véleményét és természetesen kérdezhet, ismerkedhet is. Nem csak swingereknek javasolt csoport! Amennyiben szeretnél a csoport tagja lenni, like-old a Fb-os oldalunkat és privát üzenetben jelezd ezt az igényed!